Magyarország első nyomkövető rottweiler bajnoka, Yucon von Hohegeiss, tulajdonosa és felvezetője, Petrás Antal.

Tarnaméra, 2008. március 7-8.

első nap 85 pont, második nap 94 pont, összessen 179 pont jó minősítés.

A Verseny

A verseny első napján ideális tavaszi időjárás fogadott minket. A nyomterületre kiérve a szimatkatlan a gyakorlásokon is megszokott normál minőségű vetésen volt. Hencike az indításnál az első két méterről visszaellenőrzött a katlanig, azután kissé kedvetlenül haladt az elején. A nyom számomra is meglepő módon áthaladt egy erdősávval szegélyezett földúton. Ez váratlanul ért engem, mert már 8 évvel ezelőtt Bogyi kutyám FH vizsgáján sem szerepelt az út a feladatok között. Az erdősávhoz közelítve a kutyám kezdett felélénkülni, a szokatlan feladat meghozta a hangulatát. Az úton is szépen átment, sajnos az út túloldalán egy fát megjelölt, erre a későbbiekben oda kell figyelnem. Ez után jött a fekete leves! Borzasztó minőségű szántásba tették a maradék 1600 lépést, őszi szántású, 40 cm-es göröngyökkel és kukoricaszárakkal, kissé poros úgy, hogy a nyomfektető lépései mind beomlottak. Ettől függetlenül Hencike végigkűzdötte az egészet, a töréseknél és a nem kevés vadnyomnál többet ellenőrzött a szokásosnál. Az összes tárgy megvolt, most nem feküdt rájuk, mint a gyakorlásnál, határozottan és pontosan jelezte még a fákat is. A zavarónyom a második metszésnél megvezette kissé, de ezt is korrigáltuk. Összességében számításba véve a feladat és a terület nehézségeit tökéletesen sikerült, de a kutya a szokásosnál jobban kifáradt, így kissé nyugtalan voltam a második nap miatt.

A második napon és az azt megelőző éjjelen esett egy kis eső, pont annyi, hogy a port elverje, úgy hogy a talajviszonyok ideálissá váltak. Reméltem, hogy nem az előző napi borzadályba fektetik a következő nyomot, szerencsére a szervezőknek is volt ennyi sütni valójuk. A második nyomra 13 órakor került sor szombaton. A területre kiérve láttam, hogy a jó minőségű vetésen kell menni. A kutyus fáradt volt, habár éjjel bent aludt velünk a szobában, de láttam rajta. Amikor kivettem a kocsiból reszketett, pedig 9 fok volt és a szél is csak kb. 20-as. A szimatkatlanból indulva az első két métert ismét visszaellenőrizte, ezután a már megszokott enyhe kedvetlenséggel haladt. A nyom itt is átvezetett egy földúton, ez nem okozott most semmilyen problémát. A továbbiakban jól haladt (az út megint jót tett a kedvének), egy törésben „kavart” kissé többet a kelleténél, a tárgyak határozottak és pontosak voltak, egyikre sem feküdt rá, a zavaró nyomra egyáltalán nem reagált. Összességében tényleg „nagyon jó” munka volt.

Tanulságok:

Az indulási kedvetlenségen javítani kell, a mikéntjét még rágom, most úgy is másfél hét teljes pihenő jár ezért a kimerítő hétvégéért. A többi résszel nincs baj, a kutyus bizonyította, hogy megoldja a váratlan feladatokat is önállóan. Hozzá kell szoktatni a hosszasabb tortúrákhoz, a VB-n 3-4 nap lesz, amit nem itthoni körülmények közt tölt, tehát fáradtabb lesz. Mindenképpen velünk kell hogy aludjon a szobában, ebből nem engedhetünk ezután sem.

A továbbiakról:

Másfél hét pihenő, kb. másfél hét az indulási problémákra, az első áprilisi héten hétfő-kedd, péntek szombat versenykörülményű nyomok, második héten két nap indulási frissítés még, aztán irány a VB!

A nyomnapló természetesen folytatódik.