Nyomkövető Rottweiler Bajnokság HPO I.

Hlavács János HPO I. nyomkövetés

I. Nyomkövető EB .Sátoraljaújhely 2010.szeptember 30. - október 1-3,

Rendhagyó módon, engedjétek meg, hogy kedves "kísérőtársam" szavait idézzem a versenyről, és ellopjam képeit.
Képek: http://gallery.site.hu/u/Emir_001/rendezvenyek/vizsgak/EB_2010/



A verseny: mindenki felkészülten vág neki egy ilyen megmérettetésnek,de valószínűleg ebben az esetben konkrétan ezeken a földeken lett volna szükség a gyakorlásra.Agyagos föld,ami vizesen szinte járhatatlan,szárazon pedig beton keménységű.Anti kb 120 kilós ember és ha nem rúgta meg igen erősen a talajt akkor semmi sem látszott rajta..... a nyomfektetők természetesen nem rúgták meg,hanem végig mentek rajta ahogy az elő van írva.Amikor még vizes volt a föld főként az első két napon,akkor terepjáróval vitték sok esetben ki a versenyzőt kutyájával és a bírót a kezdő ponthoz. Időnként csak annyit láttunk,hogy repkedő sár darabok kíséretében eltűnnek a dombokon túl......ha nagyon hamar visszajöttek-elúszott a kutya.Néha fújt a szél is ,vagy kicsit szemerkélt az eső,de ezek itthon is meg szoktak lenni gyakorlás közben. Lehetséges,hogy maga a vetemény is ismeretlen volt sok kutyának,repce volt-Jani sem tudott ilyenen gyakorolni idehaza.
Lényeg,hogy gyakorolni kellett volna többet! Amikor első nap találkoztunk a rendezőkkel,csak az aznapi programot említették. Másnap már tudatosan rákérdeztem,hogy hol lehet gyakorolni,ekkor elmondták,csak már menni kellett a megnyitóünnepségre.Eredetileg kinn lett volna ez is,de zuhogni kezdett az eső és bevitték a kultúrházba....jó kis teszt volt,hogy némelyik kutya hogy viseli a felületeket.
A sorsolásnál szerencse vagy sem,de elsőként húzhattunk,aztán a nyomok közül is egy korait sikerült kikapni. Így csütörtök reggel a 3. nyom lett az Emíré. A domb tetején lévő nyom jutott,Antinak kicsit odébb a domb tövénél egy másik.Gyászos hangulat volt ez mindkettőnk számára. Kiábrándító dolog,ha nem tud elindulni megfelelően a kutya,illetve elindult rutinból -aztán mintha nem lenne tovább semmi. Keresett minden irányban ,de nem találta és a bíró mutatta,hogy szerinte ennyi. A nyomfektető elindult felszedni a tárgyakat.Innen hazafelé menet megálltunk az egyik gyakorlásra kijelölt területnél és esőben gyakorolt egyet Jani.Így talán ez miatt vagy más okból,de következő napon 71 pontot sikerült kiszimatolni Emírnek.Igaz reggel ért még egy kellemes meglepetés amikor előző napi nyomunknál láttuk a táblán,hogy nem nulla hanem 1 pont volt! Talán hihetetlen,de annak az egynek is örültünk.
Antiéknak sem ment jól,mert első nap Yuki ugyan úgy járt mint Emír,hogy szagolt szegény ,de nem jutott vele messzire.Második napon el tudott indulni szépen,de a törés után valamivel ismét gondok lettek. Talán öreg is már látszik a mozgásán,hogy már terhes ez a dolog neki. A lelke még viszi,de a teste már nem úgy bírja.
A rendezés egyébként jó volt,mindenki tudta a dolgát és segítőkészen álltak mindenkihez. Látványos a megnyitó és záró ünnepség is. Valamint apróság,de egy kis hidegtálas étkezésre meghívták az összes indulót a verseny végén. Ilyen a mi formánk....hazaúton megtörtük a kocsit.
Az utóbbi években egyre nehezebbek a VB-k területei. Francia országban valami vegyszert is felszívtak a kutyák,a mezőnynek a fele beteg is volt utána ( Emír is). Szlovéniában ugyan nem volt permet,vagy legalábbis nem volt észlelhető,de ott is olyan magasra tették a mércét,hogy ez szintén sokaknak elvérzést jelentett. Az FH amúgy is egy emelt szintje a nyomoknak,de ha még igazán járhatatlan felületre is teszik úgy már végképp nagyon nehéz ( meredek domboldal,erdőn át,lápos-vizenyős terület vagy épp félméteres fekvő fű ami alul rohadványos....most pedig ez a repce -olyan mint a káposzta-büdös).Értem,hogy legyen megmérettetés,csak amikor épp csak egyharmada tud értékelhetőt csinálni,ott még sem jó a terület választás. Elég sokba van a kutyákkal a gyakorlás,hisz sok időt kell rászánni és nagy a helyigénye is -ami ugye utazást jelent. Mivel nem olyan látványos mint a többi ágazat vagy egyéb sportok,így nehéz hozzá akár támogatókat is találni,illetve a kutyások is egyre kevésbé vállalkoznak erre a sportra ,mert nem látják,hogy miket érhetnek el vele. Főként a sok sikertelen indulót tapasztalják és ettől nem lesz népszerűbb az egész. Pedig nem a kutyák lettek gyengébbek,hisz akik itt indulnak ,odahaza már mind bebizonyították,hogy ők a legjobbak jelenleg ebben az ágazatban.
Szerintem nyomkövetni ugyan úgy mindegyikönk fog,csak nem járnak a VB-kre annyian......sajnos mélyen a zsebbe kell nyúlni.
Aki most hitetlenkedne a soraimat olvasva,ám tessék , a lehetőség bárki számára adott. Győzzön az országos bajnokságon,utazzon ki a következő versenyre ( Horvátországban lesz ) és mutassa meg,hogy mit tud.
Sok sikert kívánok hozzá!
(Még egyszer talán neki indítja Jani Emírt egy versenynek,mert nem szeretné így abba hagyni vele a versenyzést és télen nincs parlagfű sem -allergiás mint kiderült évek óta de vakok voltunk és nem jöttünk rá).
Éva

Nyomkövető Országos Bajnokság 2010. március 20-21.

Az utolsó másfél héten 20 fokot emelkedett a hőmérséklet, úgy hogy a verseny mindenkinek szokatlanul meleg időben zajlott. Az első napon karmozott megporosodott lucerna, a második napon rögös poros boronált szántó.
Első nap:
Egyes rajtszámot húztam, kezdem megszokni. A nyomterületre kiérve labdáztunk egy rövidet, majd lepasszoltam a bogyót és pár perc múlva indultunk. Első napon Halász Árpi bírált. A szimatkatlanban a szokatlan meleg miatt már lihegett a kutyus. Ennek ellenére jól indult, de minden száron voltak bizonytalanságai, a vége felé nagyon elfáradt. A tárgyakból csak a fakockákat jelezte, ezt én rontottam el, mert rendszeresen használt tárgyakkal dolgozok és itt kevés volt a tárgyakon a szag. Megtalálta a tárgyat, megállt felette, megnézte, de szerinte nem volt jelzendő.
Értékelés:
Kiadott magából mindent a kutyus, derekasan küzdött, a négy tárgyért járó 12 pont nagyon hiányzott. A felkészülés jól sikerült, az indítási problémát és a zavaróra való érzékenységet leküzdöttük. Kissé aggódtam, másnapra maradt-e elég erő.
Második nap:
A tartalék tartaléka területet kaptam, rögös poros szikes szántó. A labdás trükköt nem alkalmaztam, az első napi 72ponttal nem sok kijutási esélyem maradt, felesleges lett volna a turbózás. Az előző napi nyom ellenére meglepően tempósan kezdtünk, és ezt a jó hajtós tempót végig meg is tartottuk. A törések nagyon szépek voltak, habár csak minimális talajsérülés volt látható. Az utolsó előtti száron volt egy elakadásunk, négyszer keresett vissza a kutyus egyenes száron, míg ötödszörre tovább haladt. Sajnos 2 tárgyat itt is elhagyott, de nem az első napi módon, itt a szél miatt elhaladt mellettük.
Értékelés:
Az első napi küzdelemhez képest meglepően határozott munkát mutattunk be, magam sem tudom, hogy miért lett ennyivel jobb. A zavarókon itt is szemrebbenés nélkül átmentünk, nem is észleltem, hol voltak.
Összesítve:
A felkészülési folyamat eredményes volt, a két komoly hibát kijavítottam. Sajnos az eredménynél a két nap alatt elhagyott öt tárgy nagyon hiányzott, de a „mi lett volna ha” kezdetű mondatoknak nem sok értelme van. A jövő évi versenyt csak a kutyus egészsége szempontjából mérlegelhetem, ha ilyen állapotban lesz, mint most, akkor belevágunk, de a legkisebb kétség estén leállok.

képek a versenyről: http://gallery.site.hu/u/Malabar/hedi_026/

Felkészülés az Országos Nyomkövető Bajnokságra (2010. március)

2009. Ősz
Az őszi időszak kb. szeptember végétől kezdődött. A kutyusnak a nyomkövetés rutin feladat, rutinos versenyzőként mindig a legszükségesebb mennyiségű munkát teszi bele a nyomkövetésbe, ezért a munka intenzitása a körülmények nehézségével arányosan nő. Az őszi felkészülési időszakban egyetlen célom volt, hogy a zavaró nyomokkal kapcsolatban letisztázzam a munkát. Ez szinte mindig úgy zajlott, hogy amikor az Eb-dorados sporttársakkal mentünk gyakorolni, akkor Hencikének is fektettem egy nyomot, amit legalább 8 helyen megzavartattam a segítőkkel. A nyomfektetésnél az volt a fő elv, hogy a verseny nyomnál nehezebb feladatot adtam mindig, mert ha az már rutinból megy, akkor a verseny nyom nem lehet probléma. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a zavarók az összes szárat metszették (az elsőt is), és a hűlési ideje is csak 15-20 perc. A nyomok alakja mindig tartalmazta az összes kritikus technikai elemet, tehát legalább 2 hegyes, egy derékszögű törést, és a körívet. Ebben az időszakban végig saját nyomon dolgoztunk, így biztos, hogy tiszta a különbség a jó és rossz között. A nyomfektetéskor a zavarók metszési pontjainál neonszínű táblákat szúrtam le, így nem kellett szakképzett segítséget igénybe vennem, mert a laikus is látta messziről, hogy mi a feladat.

Kivitelezés:

A kezdeti kivitelezéseknél 5-6 szor le kellett teremtenem a kutyust, mert rátért a zavaróra. Ezt követően jött egy bizonytalansági időszak, amikor ha csábító volt a zavaró, akkor megállt, és tanácstalanul nézett széjjel. Ekkor bíztattam az indulásra, talán 2-3- szor indult rossz felé, kezdte megérteni, mi a helyes. Kb. az utolsó 6-8 alkalommal láttam, hogy ha észrevételezte a zavarót, ellenőrzött és döntött. A nagy hó előtti utolsó gyakorlásnál birkalegelőn fektetett nyomot Hédike. A körülmények miatt kb. három óra múlva mentünk ki egy segítővel, akinek ráadásul tüzelt a szukája.
A zavaró lefektetése után kb. 15 perccel indultunk, a lerágott legelőn gyönyörűen ment a kutyus, a töréseket szinte rajzolta, a tárgyakkal meg sosem volt gondom. Az utolsó előtti szár kidolgozása közben váratlan segítséget kaptunk, két kocogó egy kutyával keresztezte még a nyomunkat. A dolgozó kutya egyszer nézett csak fel (kb. 30-35 m-re mentek), ezen kívül semmilyen tekintetben nem foglalkozott velük.

02.22.

Ma megcsináltuk az első nyomot a nagy havazás után. Saját nyomot fektettem gazos legelőn, zavaró még nem volt benne, de az összes technikai elem igen.

Kivitelezés:

Jó kedvűen indultunk, mivel nehéz volt a terület, nagyon figyelmesen követte a nyomot, a tárgyak gyorsak voltak, de kissé trehányak. Kezdésnek tökéletes volt, a hosszú pihenő jót tett.

02.28.

Ma nehéz feladatot kapott a kutyusom. A szokásos technikás nyomot fektettem, három hegyes szögű törés, egy körív, nyolc ponton keresztezte tíz perces időkiesésű zavaró nyom, 3,5 óra késleltetés. Ezen kívül az első szártól 15 m-re a kerítésnél folyamatosan harcászkodott egy házőrző, és hogy még fokozzam, a gazos terület tele volt alacsonyan növő csipkével, ami kissé szúrt, és a szél is fújt kb. 30-al.

Kivitelezés:

Az indulás a szokásos kissé tétova, az első száron kétszer kissé hezitált, mert a házőrző kissé zavarta. Az egész területen előforduló csipke néha szúrta, és az oldalszél sem tett jót. Végigküzdöttük, de nagyon nehéz volt, kétszer feladáshatáron járt Hencike.
A következő feladat idegen nyom lesz ideális körülmények között, csak derékszög és ív lesz benne, hegyes nem, a zavarók maradnak, de szabvány fél órás lesz (egy nehezítés-egy könnyítés).

03.07.

Könnyű feladatot adtam Hencikének, mivel az előző tréningen nagyon kitoltam vele. Egy füves-gazos területet néztem ki neki, csak a két hegyesszög volt benne kb. 600 lépés hosszan. A zavarót szabályosan fél órára tettem és csak egy emberrel, de az összes szárat metszette.

Kidolgozás:

Az indítás előtt labdáztunk egyet, majd a labdát odapasszoltam egy srácnak, aki elvitte látványosan lengetve. Ezt követően indítottam a kutyust. Jó tempóban indult, végig magabiztosan haladt, a tárgyak gyorsak és pontosak.

03.14.

Utolsó tréningként lucernás területet választottam, mivel a verseny is ilyen területen lesz. A feladat teljesen vizsganyom, kivétel a hossza (csak 1200 lépés kb.), meg persze a zavaró, ami az összes szárat metszette.

Kidolgozás:

Indulásnál a bevált labdás trükköt alkalmaztam. Jó tempóban ment végig, a szembeszeles száraknál emeli a fejét és kileng, az egyik tárgy emiatt kicsit necces volt. Egyébként OK.

FH Országos Bajnokság és Válogató verseny Dunakeszi, 2009. 01. 31 – 02. 01

FH Országos Bajnokság és Válogató verseny Dunakeszi,

2009. 01. 31 – 02. 01

A versenyen nem várt módon remek idő fogadott minket. A szervezők jól átgondolták a verseny lebonyolítását, két bíró, bírónként 3 nyomfektető közreműködésével. Az első napi terület vetés volt. Kissé homokos volt a talaj, ezért jól elvezette az elmúlt napok csapadékát. Hatos számú nyomot húztam, du. ½ 3-kor kerültünk sorra, a kutyus nagyon nehezen indult. Az elmúlt napok ingoványos talajai és a kissé túl feszes gyakorlási rend újra egy picit megnyomta az indulási lelkesedést. Kb. 30 méter után azonban felvette az utazó tempót. A gyakorlások során is ritkán ment ilyen tempóban a nyomon, alig győztünk utána lihegni. Az első hegyes szögű törésen kissé túlszaladt, de szépen visszakeresett, onnantól az összes törése max. fél méteres eltéréssel pontos volt, a tárgyak jelzése pontos és gyors volt, kettőnél kissé ráfeküdt. 90 pont, nagyon jó

A második napon, a hármas számú nyomot húztam. (másik bírónál voltunk) A terület nagyon régi lucernás, szinte kopaszra vágva, talaja kőkemény. Semmilyen talajsérülés nem volt látható, annak ellenére, hogy a nyomfektetők a bíróval történt egyeztetés után odaverték a lábukat. Fokozta a hatást, hogy kb. 40 km-es hideg északi szél fújt, és néha szállingózott a hó.

Csináltam egy rövid kis bekapcsoló alapnyomot, a hangulattal nem volt baj, de a keresési kedv nem volt túl erős. Azért megtalálta a harangot, játszottunk egy kicsit. Többet ott már nem lehetett tenni.

Kivitelezés: Az indulásnál az első 20 méter kedvetlen, azután felvette az utazó sebességet, az első tárgyat gyorsan, és pontosan jelezte, az első derékszögű törés pontos, a következő tárgy gyors és pontos. Onnan tovább indulva jó tempó, a zavaró első metszése nem érdekelte, első hegyesszögű törés pontos, kis ellenőrző körrel, a zavaró következő metszésén elment.

Készülés az újabb VB selejtezőre 2009. tavasz

Felkészülés az FH vizsgára és világbajnoki selejtező versenyre…

2008. január elején, miután megtudtuk, hogy Szlovákiában lesz az FH Világbajnokság (Nyomkövető Világbajnokság) úgy döntöttünk, hogy habár nagyon rövid az idő és az évszak sem igazán kedvez a felkészülésnek, mégis nekilátunk.

Ahhoz, hogy a történet kerek legyen, tudni kell, hogy a Bogyi kutyánkkal már végig csináltuk ezt az FH-s felkészülést. Nála sok problémát okozott, hogy mivel sokáig IPO szinten versenyeztünk, ezért a kutya nagyon keveset járt a párhuzamos és derékszögű nyomszárakon kívül. Sem hegyesszöget, sem körívet sem talajváltásokat 7 éves koráig nem tanult.

Hencike, mivel sejtettük, hogy a későbbiekben a nyomkövetés iránti szenvedélyünk nem fakul, már fiatal korában megismerkedett a mindenféle nyomalakzatokkal (hegyesszög, ív, stb.) és a talajváltásokkal. Ez volt az oka annak, hogy egy három hónapos felkészülési időszakba bele mertünk kezdeni. Ez szerintem egy átlagos HPO (IPO) vizsgákra készülő kutyánál legalább egy év felkészülést feltételez.

Mivel az a cél, hogy ezt a tréningmunkát esetlegesen nem annyira hozzáértők is kamatoztathassák, ezért ha valaki nem érti a speciális kifejezéseket, a Rottweilervilág fórumán a „rottweiler, mint munkakutya” topikban kérdezhet, és megbeszéljük.

Világbajnokság, Vranov 2008. április az utolsó napok

Szombat, gyönyörű idő. Ugyan a mi szereplésünk már befejeződött, ezért úgy gondoltam tovább alszom. Nem sikerült. Reggel a folyamatos mocorgás és motoszkálás ismét felébresztett.

Anti elvitte kutyust futni és sétálni a tó körül, majd elindultunk Vranovba, mert a Jani délután 2-kor indul a nyomra.

Janiékat is a svájci bíró bírálta szombaton. Ahogy a karaván haladt a nyomterületek felé, már lehetett látni, hogy folyamatosan fektetik a nyomot. Megint egy kis várakozás, úgy 3 és ½ óra hossza. Közben megnéztünk megint egy-két nyomot. Köztük az egyik kedvencemet, egy cuki labradort, aki gyönyörűen nyomkövetett másnap. Ahogy vándoroltunk nyomterületről nyomterületre, volt mobil büfé és mobil WC is. Amit a Jani ki is használt.

Aztán közeledett a nyomkövetés időpontja. Jani egyre többet dörzsölte a kezét. Az ő nyoma is egy lejtőn helyezkedett el. Amíg várakoztunk nézegették Emírt, mert akkora, mint egy hegy. El is nevezték „Medvegynek”.
Aztán eljött az indulás ideje. Jelentés, indulás. Emír kiment kb. 5 m-re, majd elkezdett jobbra-balra csalinkázni. Mi lett evvel a kutyával? – gondoltam. Pedig a tempója olyan, mint amikor megismertem. Határozottan indult, jó tempóban. Aztán elkapta a fonalat. Hegymenetbe kapcsoltak, és mentek, mentek. Egyszer csak egy tárgy. Emír fekszik, tárgy bemutat. Aztán kb. 10 méter után egy másik tárgy, Emír fekszik, tárgy bemutat. Ezt nem tudtuk mire vélni. Ezek után egy időre eltűntek, és mi csak vártunk, vártunk. Az utolsó előtti száron előbukkantak. Már csak egy törés. Csak sikerült, ha eddig megbirkóztak a feladattal. Aztán betört az utolsó szárra, és csak az utolsó tárgy kell, és kész. De nincs utolsó tárgy? Emír pedig betör még egyszer, és jön ki az út felé. Ekkor szól a nyomfektető, hogy elhagyták az utolsó tárgyat.

Még hogy a kutya nem tud számolni! Ugyanis az történt, hogy az első száron a nyomfektető elhagyta a tollát, pont a nyomon, és azt is bejelezte a kutya. Sajnos azért plusz pont nem jár. Kár azért az utolsó tárgyért, mert úgy 90 pont biztos lett volna.

Az idő közben megint rosszra fordult, néha csepegett az eső, néhol fújt a szél, néhol sütött a nap. Este megint egy közös vacsi, beszélgetés. Másnap már megyünk haza.

Vasárnap 1 órára az utolsó nyomkövetők is visszatértek, a bírók is „átcsomagolták” magukat.
2-kor kezdődött egy bemutató a sportpályán, ahol nem csak a versenyzők, csapatkapitányok, bírók voltak jelen, hanem Vranov apraja-nagyja is.
Volt agility bemutató, frizbi, és kommandósok is a végén.
Záróként az ünnepélyes eredményhirdetés.

Sok izgalommal, kikapcsolódással, beszélgetéssel, ismerkedéssel telt ez az 5 nap. Jó volt a szervezés, bár jó lett volna velünk egy tolmács, mert így a gálavacsoráról is lemaradtunk. (Mondjuk 50 Eu volt, /fő) Kedvesek és segítőkészek voltak az emberek, végül is jó volt a szállás, kompenzálta a gyönyörű környezet.

Még egyszer szívből gratulálok Hlavács Janinak a kiváló eredményéhez.

Kiszely Hédi